A nemzet háziorvosa

Tóth Róbert

Tóth Róbert az Egis belkereskedelmi igazgatója második alkalommal szerepel a pályázat bíróló bizottságában. Először a tavalyi díjátadó hangulatáról, történéseiről beszél.

- Láttam, jártam, voltam már több díjátadón -mind a két szerepben, átadóként és díjazottként is- de soha nem tapasztaltam ilyen emelkedett érzelmi állapotot, ilyen meleg, pozitív energiával teli légkört. A nagyközönség úgy figyelt, hogy ott egy pisszenés nem volt, egy összesugdosást nem lehetett látni, ami elterelhette volna a figyelmüket. Sokszor látok tömeget , de ennyire homogén és ennyire együtt rezdülő tömeget nem. A díjátadók- köztük magam is- elmondták a motivációjukat, hogy miért vannak itt, miért vesznek részt zsűri tagként, támogatóként a pályázatban. Berszán Atya olyan lelki töltetet tett a mondandójába, ami mindenkire hatott. Emelkedett érzelmi töltetűvé vált valamennyi hozzászólás, belőlem is kihozta az érzelmeket. Itt nem csak arról van szó, hogy volt egy internetes szavazás, annak lettek nyertesei, kapnak mindenféle díjakat, aztán kész. Ezek a történetek már önmagukban is egy-egy kisközösséget szerveznek, van ahol egy egész települést, egy egész várost összekovácsolnak. Egyértelmű, hogy a díjazottak nem pénzért, nem a népszerűségért teszik, amit tesznek, hanem hivatástudatból-, jó értelemben vett küldetéstudatból. Ez mind kicsúcsosodott a díjátadón.
Ez volt a személyes rész, most jön a hivatalos. Miért fontosak az Egis-nek a háziorvosi praxisok?
-  Ahogyan az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége nem a pénzért dolgozik,-ha a pénzért tenné már nem lenne ott-   ugyanúgy, a gyógyszeriparban dolgozó kollégáknak is van küldetéstudata, mi ezeknek az embereknek a munkáját segítjük. Zárójelben jegyzem meg, minden tiszteletem azoké, akik ezt a harcot még nap mint nap bírják. A gyógyszeripar küldetéstudata,nemcsak  ’public relations’ küldetéstudat, hiszen mi olyan dolgot árulunk, ami az emberek gyógyulására, a betegségek megelőzésére szolgál. A napi munkánkban mindig jó ráerősíteni arra, hogy igen, mi áruljuk a készítményeinket, vívjuk a harcot a piacon, de a történet végén mindig ott áll a beteg, a beteg mellett pedig ott áll a kezelőorvos, a kezelőorvos mellett pedig a támogató asszisztenciája.
 A történet mindig arról szól, hogy a beteg meggyógyuljon, ami az orvos számára siker. Kérdés, hogyan tudjuk támogatni az orvost, hogy a célját elérje? Azzal, hogy olcsóbb készítményt adunk, hogy összehozunk például egy fix dózisú kombinációt, és akkor a betegnek nem három tablettát kell szednie, hanem csak egyet.
Ez nemcsak üzlet, van ennek egy etikai, egy pátoszos, jó értelemben vett többlettartalma. Ez a praxis-díj ennek a kvintesszenciája. Ezekkel a díjakkal megmerítjük a hálót, és kiemeljük azokat az igazán jó történeteket- velük együtt a praxisokat-amik a háziorvosi szolgálatra vannak kihegyezve. A betegnek meg kell gyógyulnia, ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon nem elég csak az, hogy megoperálom, vagy felírom a gyógyszert ,vagy megvizsgálom, annak a betegnek lelke is van. A  lelke pedig manifesztálódik a közösség lelkében, hiszen valahol egy közösség tagjaként létezik. Ha a közösség támogatja őt akkor, sokkal hamarabb fog gyógyulni. Számunkra egyértelmű, hogy az Egis miért állt a pályázat mellé.