Sztankó Péter
Sztankó Péter a Webbeteg portál képviseletében ül a bíráló bizottság tagja között. Az egészségtudatos magatartásra nevelő portál azzal támogatta tavaly a pályázatot , hogy közölte a 10-10 nyertessel készített portrékat és több ezer bannert jelentett meg a nemes versengésről.
Milyen tapasztalatokra tettél szert a tavalyi díjátadón? Mi tetszett, mi hatott meg a legjobban?
- Bár a pályázatok értékelésében zsűritagként nem első alkalommal vehettem részt, a 2018-as volt az első esemény, ahol személyesen is meg tudtam jelenni.” Az év praxisa a Kárpát-medencében” díjátadója semmiképp sem csak egy eredményhirdetés, hanem egy valódi ünnep volt. Ehhez hozzájárultak Sasvári Sándor dalai a Kárpát medencei összetartozásról, a zsűritagok / Dr. Horváth Ildikó, Dr. Farsang Csaba, Béres Klára, Berszán Lajos atya/megható és veretes szavai, a helyszín kiválasztása - a Vigadó neoklasszicista műemlék épülete-, de leginkább mégis a díjazottak hozzáállása tette ünnepivé és emelkedetté a rendezvényt. Megható volt látni, hogy lakóhelytől és életkortól függetlenül hányan tartották fontosnak azt, hogy részt vegyenek a díjátadón, és hogy ezt az élményt meg akarták osztani közvetlen kollégáikkal, családtagjaikkal, szeretteikkel is. A távoli hazai települések mellett érkeztek családostól, gyermekestől, unokástól Viskről, Szovátáról, Nagymegyerről, és még sok kárpátaljai, felvidéki, erdélyi városból és falucskából. Emiatt pedig valóban nem túlzás azt állítani, hogy a díjátadó egy igazi felemelő ünnep volt, nem csupán egy szavazás eredményhirdetése. A nyertesek közül sokan érezhették és, ahogyan szavakba is öntötték az interjúkban: joggal érezték pályájuk megkoronázásának az elismerést.
Miért tartod fontosnak a pályázat folytatását?
- Sajnos az orvosi munka kapcsán egyre könnyebb negatív visszajelzésekkel találkozni. Orvoshiány, növekvő betegszám, a médiában terjedő hírek vagy még inkább féligazságok, félremagyarázások. Vidéken és számos határon túli praxisban különösen ehhez különösen hozzájárulnak a gyógyító munka objektív nehézségei, akadályai. Ilyen helyzetben fontos megmutatni azt, hogy ez a hivatás változatlanul jelenthet igazi elhivatottságot, hozhat sok-sok örömöt és elismerést. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy határon innen és túl is minden egészségügyi dolgozó érezze, milyen fontos szerepet játszanak a helyi közösségek életében. Ennek az értéknek a felmutatásával, elismerésével és megünneplésével várható, hogy a jövőben is többen válasszanak egészségügyi pályát maguknak, és vállalják akár vidéken, akár kisebbségi létben is ezt a hivatást.