A nemzet háziorvosa

Dr. Lőrinczi Zoltán

Dr. Lőrinczi Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kárpát-medencei magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára  idén először tagja  „A nemzet háziorvosa” zsűrijének.

Milyen emlékei vannak saját háziorvosáról?
- A bizalom, mint elsőrendű remineszcencia és meghatározó érzés. Innen indul a páciens és a családorvos (háziorvos) kapcsolata. Teljes mértékeben bíztam, bízok a szakmai tudásában, a hozzáállásában, az ügyességében, a tapasztalatában, a ráérzésében – megannyi számmal, érdemjeggyel nem mérhető tulajdonság, amit kerestem és megtaláltam benne.

Miért vállalta el a zsűri tagságot?
- Ez most már számomra is kérdés. Valójában általam tisztelt és megbecsült személyek kértek erre fel, akikkel együtt dolgoznom nagy öröm. Így utólag belegondolva, vakmerő voltam, mert nem hiszem, hogy lehetne objektív módon ítélni, rangsorolni embereket, eredményeiket, hozzáállásukat, körülményeiket. Egy ilyen dilemmában az nyugtat meg, hogy a vetélkedőben mindenki csak nyertes lehet, vesztes pedig senki. Az igazi nyertes azonban a páciens, akivel jól, szépen és haszonnal foglalkozik orvosa.  

8 éven át volt a marosvásárhelyi egyetemi sürgősségi kórházának orvosigazgatója, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem docense. Mit jelent Erdély az Ön számára?
- A magyar mívolt holografikus. Egyszerre vetül ki a Kárpát-medence minden pontjára, egyformán táplálkozik, adódik össze minden pontjából eredő kisugárzással. Mégis, eredendő kapcsolódásaim okán számomra Erdély gondolkodásom ihletforrása, gondjaim és gondoskodásom tárgya, célja. Az intézményekért, amelyekben korábban dolgoztam, még inkább aggódom, minthogy eddigi ottani munkám eredményét látom most veszélyben. Minden egyformán fáj, bosszant és serkent, ami a magyarnak, bárhol is éljen, rossz.

Mit szól ahhoz, hogy évek óta erdélyi háziorvosok nyerik meg a határon túliak versenyét? Tavaly például egy szovátai doktornő állt a dobogó felső fokán.
-Nem lévén akkor bíró, ezzel kapcsolatosan most lehetek elfogult is. A doktornő, Mária-Melinda, sok esztendővel ezelőtt tanítványom volt, és az ő sikere számomra is egy kis elégtétel. Tárgyilagosan tekintve viszont úgy gondolom, hogy sem a hely, ahol a képzésüket szerezték, sem a Kárpát-medencén belüli környezetük nem olyan tényezők, amelyek az orvosok szakmaiságát vagy hozzáállását befolyásolnák. Tudom, hogy mindenhol vannak kiváló orvosok, és bízom abban, hogy mindenhol kiváló orvosok vannak.

Bízunk abban, hogy remek erdélyi és határon túli  kapcsolatait felhasználva, segít abban, hogy a pályázat híre minél több helyre eljusson.
- Adom a tőlem telhetőt.